Családterápia

Mint minden élő rendszerben, így a család rendszerében is állandó átalakulások történnek. Ahhoz, hogy ezeknek meg tudjon felelni a család, minden tagjának részt kell vállalnia ebben a változásban. A családban zajló történések minden családtagot érintenek, és a család minden tagja elkerülhetetlenül és kölcsönösen befolyásolja egymást. Amikor a családi kapcsolatainkban észlelünk működési zavart nehezen és csak segítséggel tudunk szembenézni azzal a realitással, hogy a családi életünk, családi funkcióink és a családtagjainkkal való kapcsolatunk is állandóan változik, és szükséges, hogy tudatosan alakítsuk e változásokat.

A családterápia olyan pszichoterápiás szemlélet és módszer, amelynek során a szakemberek nem csak a tüneteket hordozó egyénnel, hanem annak egész családjával együttműködve megváltoztatják a család viselkedését, dinamikáját. Ezáltal egy új, harmonikusabb családi rendszer alakul ki, mely megszünteti a tartós feszültségeket, problémákat.

Tehát a családterápia alatt a szakember az egész családra úgy tekint, mint egy egységes rendszerre, s ennek megfelelően a családot egészként, egységként kezeli. A családi problémák megoldásánál a gyógyító beavatkozás a családon belüli emberi kölcsönhatásokon alapul, s erre a felismerésre alapozva a családterapeuta a családon belüli változást és beavatkozást a családtagok közötti kommunikáció révén próbálja létrehozni, oly módon, hogy az adott családnak megváltozik az élményátélési módja a korábban szenvedést okozó problémára.

A családterápiát általában a szakember javasolja, a pácienssel történő első találkozás után, de kérheti maga a család is.

A családterápia hatékony gyógymód a családon belüli problémák kezelésére akár a házaspár tagjai közötti, vagy generációk közötti konfliktusok esetén. Különösen javasolt a családban előforduló alkoholproblémák, evészavarok esetében (pl. anorexia nervosa, bulímia nervosa), hangulati zavarokban, és szorongásos megbetegésekben, a családon belüli halálesetek feldolgozásánál, s végül, de nem utolsó sorban a gyermekpszichiátriai kórképekben szintén hatékony terápiás módszer.

Maga a terápia a problémától függően – 5-8-10 ülést jelent, amire a pszichoterapeuta szóbeli (vagy akár írásbeli) szerződést köt a családdal, határozott időre. Ebben a folyamatban a családtagok felvállalják azt, hogy élményanyagukat behozzák a terápiába, azaz próbálnak beszélni érzéseikről és problémáikról; a családterapeuta pedig vállalja, hogy a szenvedést okozó helyzetet a család együttműködésével próbálja elviselhetővé tenni.

A családterápia mint segítő módszer nemcsak a már létrejött családi problémával és működési zavarral, tünettel foglalkozik, hanem elsődleges célja a zavarok, kóros folyamatok, megbetegítő hatások megelőzése, a következő generációra történő “átörökítés” megakadályozása. Olyan szemléletet és módszert jelent, amely a családi történéseket, eseményeket, viszonyokat nem okságukban, ok-okozati viszonyban, hanem kölcsönhatásukban vizsgálja. A család minden tagjával megállapodva és együttműködve dolgoznak a segítő szakemberek a beteg családtag gyógyulásáért az új családi egyensúly, változás megteremtéséért.

A terápia akkor eredményes, ha a családi kommunikáció kitisztul, a család működését meghatározó szabályok és keretek a család és az index páciens jobb alkalmazkodását segítik elő, a család pozítív erőforrásai megerősítést nyernek, és a problémát okozó helyzetek egy új keretrendszerből más megvilágításba kerülnek.

Tóth Borbála pszichológus