Az átlagostól eltérően fejlődő gyermekek számára ajánlott gyógypedagógiai, mozgásfejlesztő és egyéb terápiás szolgáltatásokat a korai fejlesztés öleli fel. A korai fejlesztés lényege tehát, hogy a csecsemők, kisbabák vagy gyermekek és családjaik minél hamarabb kapjanak állapotuknak megfelelő segítséget.
A szakemberek a hátrányok leküzdésére egy tervszerűen felépített fejlesztő programot állítanak össze, amely magában foglalja a családnak nyújtandó segítséget is. A programban szerepel gyógypedagógia fejlesztés, tanácsadás és terápiás szolgáltatás is. Ezek összeállításakor minden esetben figyelembe veszik a gyerek állapotát és a család körülményeit.
Korai fejlesztésre akkor van szükség, ha a gyerek egy vagy több fejlődési területen elmarad az életkorának megfelelő szinttől: ez lehet a mozgásfejlődés, az értelmi fejlődés, a hallás- és látásfejlődés, a beszéd és nyelvi fejlődés, a szociális-, érzelmi fejlődés vagy a viselkedés.
Számos oka lehet annak (az öröklött betegségektől kezdve a szülési komplikációkon át a szerzett betegségekig), ha egy gyermek nem a megszokott módon fejlődik. Minél fiatalabb a gyermek, annál nehezebb a rendellenességeket kiszűrni, pedig a korai beavatkozás lehet sokszor az egyetlen segítség. Ez a korai időszak mind az idegrendszer érése, mind pedig a korai létfontosságú szociális kapcsolatok formálódása szempontjából alapvető jelentőségű. 2-3 hónapos kortól már észre lehet venni azokat a jeleket, amelyek mindenképpen figyelmet érdemelnek. Ilyen lehet például a lazább vagy feszesebb izomzat, a vizuális figyelem hiánya, azaz, ha a baba 2-3 hónapos korában sem fixál, s követ arcot, tárgyakat, ha nem jelez különböző hangingerekre, akár testének összerándulásával, akár odafordulással,de etetési nehézségek is okozhatnak komoly problémát, vagy ha sokáig nagyon nyugtalan, sírós a baba. Az esetek nagy részében a korai fejlesztéssel számos későbbi tünet és nehézség megelőzhető illetve korrigálható, mint például a hiperaktivitás és a különböző tanulási vagy részképesség zavarok (figyelemzavar, diszlexia,stb). Súlyosabb idegrendszeri sérülés esetén fejlődési sajátosságaihoz mérten optimalizálható a gyermek állapota.
Érdemes szakemberhez fordulni, ha a csecsemő négy hónapos koráig egyszer sem mosolygott a szeretett személyekre sem, ha nem szereti ha kézbe veszik, foglalkoznak vele, vagy ha feltűnően sokat sír. Ugyancsak idegrendszeri rendellenességre utalhat, ha keveset eszik, vagy nehezen táplálható (pl.a szopás – nyelés – légzés ritmusa felborul) vagy ha mozgás fejlődésében mutatkoznak lemaradások, furcsaságok: például nyolc hónapos koráig nem fordul a hátáról a hasára, nem nyúl, nem fordul a tárgyak után hét hónapos korában sem, vagy testtartása aszimmetrikus, egyik vagy mindkét oldalon végtagjai feszesek, görcsösek. Egyes esetekben az alvás-ébrenlét ritmusa 3 hónapos korra sem alakul ki.Vannak csecsemők akik keveset alszanak és vannak akik aluszékonyak.
Az idegrendszer sérülésének mértékétől függően a tünetek fokozódhatnak. Agykárosodott babáknál megfigyelhető, hogy a sírás vagy hangadás nem mutat árnyalatokat, és akár több hónapos korban is elmarad a gőgicsélés. A látási és hallási ingerekkel az újszülött figyelme nem kelthető fel. Pl.: etetésnél nem néz az arcra, nem figyel a hozzá beszélő ember felé stb. Jellemző lehet a mimikaszegénység, később a nehezített artikuláció, szemtengely eltérések (pl. kancsalság), nyitott ajkak, nyálcsorgás. Gyakori az agy- és arckoponya aszimmetriája.
Az oxigénhiányos állapot miatti idegrendszeri sérülés gyakori jelei az izomrángások, remegések, reszketések és egyéb, nehezen befolyásolható mozgászavarok, de a legszembetűnőbb tünet az izomtónuseloszlási zavar. A tónuseloszlási zavaroknak 2 jellegzetes csoportja van: a túl laza, rongybaba-szerű, tónustalan állapot, (centrális hypotónia), illetve a túl feszes, görcsös, kemény tapintatú izomzat, (spasztikus tonus). Mindkét csoportra jellemző, hogy megfelelő kezelés nélkül a kezdetben csak jelzetten fennálló tünetek egyre kifejezettebbé válnak és nem lehet kinőni, éppen ellenkezőleg: a növekedés az agysérülésből eredő állapotokat rontja.
Fél éves kor után, enyhébb esetekben is, az éretlen idegrendszerű gyerekeknél a következő tünetek jelentkezhetnek: megkésett vagy túl gyors mozgásfejlődés (kúszás, mászás kimaradása/rövidsége),megkésett beszédfejlődés, gyenge koordinációs készség és egyensúlyérzék, eltérő fizikai képességek(izomgyengeség, fáradékonyság, stb.) viselkedésproblémák.
Óvodás, kisiskolás korban beilleszkedési problémák (félénk, sírós, nyugtalan, hangulata labilis, félelemérzet hiánya…), figyelmi problémák, feladattudat és feladattartási problémák, hiperaktivítás, irányíthatóság és együttműködési készség problémái, tanulási nehézségek, a norma- és a követelményrendszer elfogadásában jelentkező gondok formájában jelentkezhetnek a tünetek.
A felsorolt tünetek hátterében lehetnek olyan rendellenességek mint az idegrendszeri (vagy organikus) éretlenség, ami főleg rizikós (kis súlyú, kezdetben lassú fejlődésmenetű) koraszülöttek esetén jelentkezhet, de oxigénhiányos állapot esetén is, amely károsítja a központi idegrendszert. Az oxigénhiányos (hypoxiás) állapot létrejöhet a méhen belül, a szülés alatt és a születés utáni időszakban és az így kialakult sérülések oka lehet vérzés, ciszta, agykamra-tágulat stb.
Ugyanakkor a tünetek oka lehet lelki vagy szociális eredetű megkésett pszichomotoros fejlődés, genetikailag meghatározott értelmi akadályozottság, részleges vagy halmozott érzékszervi fogyatékosság (látás,hallás stb.sérülés) vagy autizmus.
A szülő az esetek többségében észreveszi, hogy gyereke másképp fejlődik, mint a kortársak, hogy később vagy más sorrendben jut el a fejlődés egyes lépcsőfokaihoz. Azonban a legtöbb ilyen esetben a környezete vagy akár a családorvos is megnyugtatják,hogy majd “kinövi” a kicsi a gondot, nem kell aggódni miatta. Az esetek egy részében valóban így is van, nem elmaradásról van szó, hanem csupán az egyéni fejlődési üteme más, mint az átlag.
