Bábterápia

Régre vezetnek vissza a gyökerek, a bábjáték azonban még mindig nem vált idejétmúlttá. Bár a gyerekek változnak, elég ha a mese tartalma fejlődik velük együtt, a forma kiváló felületet biztosít a fantázia kiélésére. Mivel a bábokat emberek mozgatják, a játék kicsit valóságos, kicsit mese, így végtelenné tágítja a teret, amelyben a történet alakot ölt. Ez az óriási tér, ahol a gyermek találkozhat jó és rossz érzéseivel és gondolataival egyaránt, amibe minden belefér gyógyító.

A játékban a rejtett belső konfliktusok szimbolikus formában jelennek meg, a rejtett félelmek a királyfi, az ördög és a jó tündér szerepében kimondhatóakká és kezelhetővé válnak, így a feszültség feloldódhat. A játék a visszahúzódó gyermekeket is megnyitja, hiszen ha a maci fogat mos vagy postára megy, az egy csoda, lehetetlen nem venni részt benne!

Miközben a gyerek játszik, megszelídülnek az eljátszott eseményhez kötődő indulatok, csökken az élményhez tapadó szorongás. Egy kórházban töltött nap után például várható, hogy a gyerek orvosost játszik, hogy szurit ad a macinak, megszidja, hogy maradjon nyugton, mert így nem tudja megnézni a torkát. Ugye ráismerünk a jelenetre? Nem kell megrémülnünk, ha a gyerek a valóságnál több szörnyűséget elevenít meg játékában: ha folyton veszekszik a macival, ha összevissza kötözi, ha szirénázó mentővel viszi kórházba, és “fölvágja” a hasát. A játék ilyenkor sűrítve jeleníti meg azt, ami lejátszódott benne, éppen ettől könnyebbül meg a kicsi.

A szerepjáték feszültségoldó hatását a pszichológia is felhasználja. A játék- vagy bábterápia során sok minden kiderül arról, mi történik az életében, így a szakember megtalálhatja a lelki probléma okát, egyúttal lehetőséget ad a kicsinek, hogy “kijátssza” magából a feszültséget.

A bátortalanság, gátoltság, szorongás egyszerű eseteiben a kezünkbe vett bábuval szintén jó eredményeket érhetünk el. Mivel a bábuval a gyermek önfeledten játszik, ez a körülmény kiválóan alkalmas arra, hogy rövid idő alatt természetes aktivitása közben figyeljük meg arcjátékát, mozgását, kézügyességét, beszédének formai és tartalmi részét, fantáziáját, intelligenciáját. Ha mi is bekapcsolódunk a játékba, vagy társakkal játszik együtt, megfigyelhetjük általános közösségi magatartását, együttműködési készségét, szociális magatartását. A bábterápia hasznos módszer az agresszió mértékének megállapításában és annak oldásában, a nagyfeszültségű indulatok levezetésében, a frusztráció csökkentésében. Jól használható a bábterápia a kisgyermekek fiziológiás félelme egyedül maradástól, a sötétségtől, tárgytalan félelem, megijedéstől, rémisztgetésből származó félelem oldására.

A bábozás a lelkileg otthontalan, elmagányosodott, sehova nem tartozó gyermekek számára érzelmi támasznyújtás, a szereplés és a társulat számukra erőforrás.

Önmagában az a tény, hogy egy gyermek a bábura nem reagál, diagnosztikai jegyként értékelhető.

A báb az, ami sűríti mindazt, ami a kisgyerek figyelmét lekölti (szín, mozgás, látvány, a beleélés lehetősége). A báb egyesíti s kisgyerek két nagy örömforrását: a játékot és a mesét. A bábjátékban a lehetetlen a gyermek szeme előtt válik valósággá, elmélyülten figyeli, a mesetudat él benne, tudja, hogy ez csak mese. A báb nemcsak a különböző személyek megjelenítésére alkalmas, hanem arra is, hogy a nekik szóló indulatait, vele kapcsolatos érzéseit a bábra kivetítse. A konfliktusok levezetésére, és ezáltal a gyermek lelkiismeretének megkönnyítésére is alkalmat ad a bábjáték. Azáltal, hogy elbújik a báb mögött, sokkal bátrabban fejezi ki érzéseit, mint a játékban.